October 29, 2024

ἡ μὲν τὸν θνῄσκοντα καὶ ἀσπαίροντα ἰδοῦσα 
ἀμφ’ αὐτῷ χυμένη λίγα κωκύει· οἱ δέ τ’ ὄπισθε
κόπτοντες δούρεσσι μετάφρενον ἠδὲ καὶ ὤμους 
εἴρερον εἰσανάγουσι, πόνον τ’ ἐχέμεν καὶ ὀϊζύν·
τῆς δ’ ἐλεεινοτάτῳ ἄχεϊ φθινύθουσι παρειαί·  
ὣς Ὀδυσεὺς ἐλεεινὸν ὑπ’ ὀφρύσι δάκρυον εἶβεν.
ἔνθ’ ἄλλους μὲν πάντας ἐλάνθανε δάκρυα λείβων,
Ἀλκίνοος δέ μιν οἶος ἐπεφράσατ’ ἠδ’ ἐνόησεν 
ἥμενος ἄγχ’ αὐτοῦ, βαρὺ δὲ στενάχοντος ἄκουσεν.
αἶψα δὲ Φαιήκεσσι φιληρέτμοισι μετηύδα.

—Homer, Odyssey 8.526-535

Dies iræ, dies illa
Solvet sæclum in favilla
Teste David cum Sibylla
Quantus tremor est futurus
Quando iudex est venturus
Cuncta stricte discussurus

Dies iræ, dies illa
Solvet sæclum in favilla
Teste David cum Sibylla
Quantus tremor est futurus
Quando iudex est venturus
Cuncta stricte discussurus
Quantus tremor est futurus

—Unknown, Dies Irae 1-13

Leave a comment