February 16, 2024

“Δειλὴ ἐγών, οἷόν με βαρεῖς ἐφόβησαν ὄνειροι.
δείδια μὴ μέγα δή τι φέρῃ κακὸν ἥδε κέλευθος
ἡρώων· περί μοι ξείνῳ φρένες ἠερέθονται. —
μνάσθω ἑὸν κατὰ δῆμον Ἀχαιίδα τηλόθι κούρην, 
ἄμμι δὲ παρθενίη τε μέλοι καὶ δῶμα τοκήων. —   
ἔμπα γε μὴν θεμένη κύνεον κέαρ, οὐκέτ’ ἄνευθεν
αὐτοκασιγνήτης πειρήσομαι εἴ κέ μ’ ἀέθλῳ 
χραισμεῖν ἀντιάσῃσιν, ἐπὶ σφετέροις ἀχέουσα
παισί· τό κέν μοι λυγρὸν ἐνὶ κραδίῃ σβέσει ἄλγος.” 

—Apollonius, Argonautica 3.636-644

Ille ubi complexu Aeneae colloque pependit       
et magnum falsi implevit genitoris amorem,
reginam petit haec oculis, haec pectore toto
haeret et interdum gremio fovet, inscia Dido,
insidat quantus miserae deus; at memor ille
matris Acidaliae paulatim abolere Sychaeum         
incipit, et vivo temptat praevertere amore
iam pridem resides animos desuetaque corda.

—Vergil, Aeneid 1.715-722

Leave a comment